Soha ne kérkedj tehetségeddel, mert visszatetszést kelthet.
Soha ne mondd, hogy te vagy a legjobb, mert nem biztos hogy igaz.
Mutasd meg magad alkotásaidon keresztül, szerezz vele örömet másoknak, beszéljenek műveid helyetted, te közben csendben, lelkedből sugárzóan ragyogj és maradj ember mindig minden körülmény között, ekkor válsz igazán művésszé."

T. Kiss K

 


 

Kiss Karola (T. Kiss K)
Hajdú-Bihar megyei Területi Príma Díjas festőművész

1972-ben született a Szamos és a Tisza folyók által övezett Fehérgyarmaton. Tunyogmatolcson nevelkedett, ezért e falut tekinti szülőfalujának. Innen ered a festményein látható aláírás is „Tunyogi” Kiss Karola, azaz T. Kiss K . Tanulmányait Debrecenben folytatta.

Már gyermekkorában kimagaslani látszott az a tehetség, melyet később számos neves művész meglátott munkáiban és próbált a teljesség igényével felszínre hozni. E művészek társaságában magánúton fejlesztette a képzőművészet számos ágában képességét.

Életének már korai szakaszában több pályázaton vett részt kimagasló eredménnyel.

Több éven át tagja volt a debreceni Medgyessy Ferenc Képzőművészeti Körnek valamint a Szabad Képző- és Iparművészek Országos Szövetségének.

Első önálló kiállítása 15 éves korában volt Debrecenben. Ezt számos tárlat követte.

Az ország több közintézményében és jópár galériájában megtalálhatók alkotásai. Festményei nem ismernek határokat, külföldön is láthatók.

A festészetet tekinti hivatásának, de grafikai és iparművészeti területeken is tevékenykedik. Zenei, írói és költői vénája is megmutatkozik előadásaiban és munkáiban. Könyvillusztrációi és dekorációs munkái is említésre méltóak.

2007-ben alkotói munkája elismeréseként Hajdú-Bihar megyei Területi Príma Díjat kapott.

Napjainkban Debrecenben él és alkot. Nyaranta művésztelepeken vesz részt, hogy tehetségét gazdagíthassa, hogy tapasztalatokat gyűjthessen és főleg hogy még teljesebben kiélhesse az alkotás iránti vágyát.

 


 

„Szerencsésnek érzem magam, mert egy olyan adottsággal születtem, ami az életemet teljessé teszi.

Szerintem egy festmény egyetlen elvárásnak kell hogy megfeleljen. Annak, hogy szép legyen.

Én a festményeimmel esztétikai élményt szeretnék nyújtani. Célom hogy jó legyen ránézni alkotásaimra, hogy kellemes érzéseket keltsenek és hogy harmóniát sugározzanak.

A művészetemet illetően számomra azoknak az embereknek a véleménye a legfontosabb, akik már látták alkotásaimat. Az érdekel hogy tetszik vagy sem, hogy jó ránézni vagy inkább becsukom a szemem, hogy megbizserget és elmélázok előtte hosszú perceken át, vagy inkább tovább állok.

Egy festmény megszületése mindig a pillanatnyi lelkiállapotomat tükrözi. Megmutatja, hogy milyen vagyok valójában, milyen a személyiségem, a belső világom. Mindig saját magamat festem le tájkép, csendélet vagy egyéb téma formájában. Ez egy belülről fakadó érzés amit lefestek.

Miközben festek folyamatosan töltődöm. Én ezt a töltést szeretném átadni festményeimen keresztül, és még sok-sok szeretetet amit én mindig viszont is megkapok.

Ez vagyok én. Egy ember aki a saját értékrendje szerint él, és a saját értékrendje szerint fest.

Boldog, elégedett és jól érzem magam a bőrömben.

Imádok festeni.”

Kiss Karola